A múltkor egy olyan irodában voltam, ahol konyha is volt a dolgozóknak. Kávégép, vízforraló, tejhabosító, hűtő, mikrohullámú sütő. Vidám színek, zöld növények, nagy asztalok, kényelmes székek. Berendezték, hogy a kollégák kellemesen érezzék magukat, amikor kávé-,  vagy ebédszünetet tartanak és ki tudjanak kapcsolódni pár percre. Feltöltődjenek. Azt mondták, olyan vállalati kultúra , hogy a munkatársak kiegyensúlyozott, egészséges életet élhessenek, még pihenő-játszó szoba is volt. 

A mikro előtt  állt egy férfi. A pultra támaszkodva nézte ahogy a tányér forgott. Közben az ujjaival dobolt, és azt mormogta „gyerünk már, gyerünk, gyerünk, gyerünk, mi lesz már”  

Erről eszembe jutott egy kedves barátom, aki a reggeli kávéjához kért egy kis hideg vizet, mert nincs  ideje kivárni míg iható lesz. Ismerős?  

Ami érdekes, hogy hétvégi vendégségben volt nálunk, egy ráérős vasárnap reggel, a szépen megterített asztalnál. 

Az egyik kliensem már egy éve home officeban dolgozott. Mellékesen említette, hogy talán azért is fáj a gyomra, mert a hűtőből, állva eszik. Mert „nem ér rá”. Nem ér rá 10 percig leülni a saját otthonában. Miközben ő osztja be az idejét. 

Elgondolkodtam. 

…. 

Szokták kérdezni tőlem, hogy hol a határ, amikor foglalkozni kellene egy dologgal.  

Sokszor annyira a saját fejünkben pörgünk, hogy nem is vesszük észre, amikor a környező világ nem is pont olyan….. 

Sietünk, türelmetlenek vagyunk,  idegesek vagyunk, hirtelen fellángol a düh bennünk, szorongunk. Ilyen világban élünk, szoktuk mondani. Ez a normális.  

Igen, a nagyszüleink világához képest minden felgyorsult. Sokkal gyorsabban kell reagálni. Minden és mindenki szinte azonnal elérhető. Azonnali választ várunk el. Nincs időnk. 

Elmés technológiák, szerkezetek segítenek időt spórolni. Azért, hogy könnyebb legyen az életünk, jobban ráérjünk.  

Repülő, kocsi, konferencia hívások, mosó és szárítógép, mosogatógép, robotporszívó, mikro.  

Mégis, szinte állandó életérzésünk az, hogy sietünk, kapkodunk, hajszoltak vagyunk.  

Szorít az idő. 

És mi a baj ezzel? 

Az állandó stressz nyomot hagy a testünkön. Szó szerint meg tud betegíteni. A neuro science – az idegtudományok – elég pontosan feltérképezték már hogyan és miért termelődnek a különböző ingerület átvivő anyagok, stresszhormonok (adrenalin, noradrenalin, kortizol). 

A gyógyszeripar könnyen elérhető, egyszerű megoldásokat árul, csak írass fel pl béta blokkolókat, szorongás csökkentőket. 

Elérhető stresszkezelő módszerek is, mint a  relaxálás, autogén tréning – a tünetet enyhítik, és ez  jó. 

Az okot megszüntetni még jobb. 

A külvilágot nem tudom megváltoztatni.  

Azt, ahogyan értékelem a külvilágot, azt, hogy mit gondolok, meg tudom változtatni. Választhatok a gondolatok között. 

Ha mást gondolok, máshogy fogom érezni magam. 

Ha máshogy érzem magam, máshogy tudok viselkedni. 

Ha máshogy viselkedem, más eredménye lesz. 

Azt  meg tudom változtatni, hogyan reagálok a külvilágra! 

Ha annyira türelmetlen vagyok, ha elhiszem a hangnak a fejemben, hogy „nincs 60 másodpercem megmelegíteni az ebédemet”, akkor érdemes megállni.  

Mennyire igaz ez? Miért választom ezt a gondolatot? Biztosan ezt akarom gondolni? Jót tesz nekem ez a gondolat? Találhatnék másik, hihető mondatot?  Érdemes feltenni pár kérdést magamnak.  

És őszintén válaszolni.  

Ha nem tetszik a válasz, meg tudom változtatni.  

Hogyan? 

Meg tudod tanulni. 

Ez a Modern Érzelmi Egészség